Albina Podgradska: Szegény boszniai Miléva 1878-ban a mi civilizációnkban
PODELA / SZEREPOSZTÁS
Mileva, devojčica / Gyermek Mileva: Nika Vizin
Mileva, devojka / Kislány Mileva: Petra Mijailović
Mileva, odrasla / Felnőtt Mileva: Dedovity Tomity Dina
Majka / Anya: Sanja Moravčić
Nadničarka / Napszámosnő: Suzana Vuković
Sida: Sofia Živanović
Sofija: Kira Terteli
Zorka: Elena Budimir
Darinka: Kalina Bibin
Leposava: Nevena Moravčić
Hristina: Tara Vukmirica
Stanka: Sofija Molnar
Persa: Teodora Marković
Juca: Lena Mijailović
Berta: Danka Savin
Jedan gospodin / Egy úr: Miloš Stanković
Bertina majka / Berta anyja: Kristina Jakovljević
Seljanka / Parasztasszony: G. Erdélyi Hermina
Maxim Roka: Kovács Nemes Andor
Mikloš Kolar: Budinčević Krisztián
Stipan Bikar: Ljubiša Ristović
Sima Tornjanski: Milan Vejnović
Jozef Štebler: Dimitrije Dinić
Joška Volf: Baráth Attila
Beležnik, otac Leposave / Jegyző, Leposava apja: Uroš Mladenović
Mađar / Magyar: Ralbovszki Csaba
Slovak / Szlovák: Miroslav Fabri
Prvi Rom / Első roma: Muhamet Bunjaku
Drugi Rom / Második roma: Nyári Ákos
Prva Romkinja / Első roma nő: Vesna Kljajić-Ristović
Druga Romkinja / Második roma nő: Monja Medaković Vuksanović
Treća Romkinja / Harmadik roma nő: Sabina Šećiri
Četrvrta Romkinja / Negyedik roma nő: Florensija Kajtaz
Peta Romkinja / Ötödik roma nő: Elmedina Sulejmani
Procenjivač / Becsüs: Igor Greksa
Pišta, Danguba / Pista, Naplopó: Miloš Macura
Kuvarica / Szakácsnő: Magyar Zsófia
Kočijaš / Kocsis: Vladimir Grbić
Badavadžija / Ingyenélő: Csernik Árpád
Sofijina majka / Sofija anyja: Pámer Csilla
Doktor / Orvos: Srđan Sekulić
AUTORSKI TIM / SZERZŐI CSAPAT
Režija / Rendező: Anđelka Nikolić
Dramaturgija i prevod na mađarski / Dramaturgia és fordítás magyar nyelvre: Brestyánszki B. Rozi
Scenski prostor / Színpadi tér: Anđelka Nikolić, Radivoje Dinulović
Kostimograf / Jelmeztervező: Marko Marosiuk
Dizajn plakata / Plakátterv: Katarina Stanojlović
Kompozitor / Zeneszerző: Ifj. Kucsera Géza
Pokret / Színpadi mozgás: Isidora Stanišić
Prevod na slovački / Fordítás szlovák nyelvre: Zdenka Valent Belić
Prevod na romski jezik / Fordítás roma nyelvre: Stevan Nikolić
Prevod na poljski jezik / Fordítás lengyel nyelvre: Marzena Maciulewicz
Lektorka za bunjevački jezik / Bunyevác színpadi beszéd: Kristina Jakovljević
Lektor za srpski jezik / Szerb színpadi beszéd: Saša Latinović
Lektorka za mađarski jezik / Magyar színpadi beszéd: Raffai Telečki Ágnes
Inspicijenti / Ügyelők: Vesna Galešev, Goran Grubišić, Kulhanek Edina
Šef scene / Színpadmester: Goran Mačković
Majstor svetla / Fénymester: Nedo Ilić
Majstori tona / Hangmesterek: Ištvan Nemet, Stefan Mlađenović
Garderoberi / Öltöztetők: Vesna Kričković, Damir Branković
Dežurni dekorater / Ügyeletes díszítő: Alen Lukač
Frizerka / Fodrász: Ana Tóth
Rekviziterka / Kellékes: Darinka Gavrić
Audio materijal koji se koristi u predstavi inspirisan je fotografijama Jelene Vladušić, nastalim u okviru istraživanja i višemedijske prostorne instalacije „U potrazi za domom”.
Az előadásban felhasznált hanganyagot Jelena Vladušić fotói ihlették, melyek a „Haza keresésében” elnevezésű kutatás és multimédiás térinstalláció részeként készültek.
Koprodukcija / Koprodukció:
Seoski kulturni centar Markovac / Községi Művelődési Központ, Markovac
Народно позориште Суботица – Narodno pozorište Subatica – Népszínház Szabadka – Narodno kazalište Subotica
Dečje pozorište Subotica – Szabadkai Gyermekszínház
Ovaj projekat dobio je podršku od strane Švajcarske vlade, u okviru projekta „Kultura za demokratiju”, koji sporovodi Hartefakt fond.
Az előadás létrejöttét a svájci kormány támogatja a „Kultúra a demokráciáért” projekt keretében, amelyet a Heartefact Alap valósít meg.
Zahvaljujemo: Edukativnom centru Roma, Jeleni Vladušić i Stefanu Šipki.
Köszönet a Roma Edukációs Központnak, Jelena Vladušićnak és Stefan Šipkának.
Premijera / Bemutató: 14. 3. 2024.
Egy modern és egy konzervatív világ szembesülése
A Szegény boszniai Mileva 1878-ban a mi civilizációnkban című dráma az első olyan fennmaradt szerb nyelvű színmű, amely egy drámaírónő tollából született.
Albina Podgradska 1858-ban született Pesten, Josip Podgradski szlovák gimnáziumi tanár, költő és drámaíró kilenc gyermekének egyikeként. Újvidéken elvégezte a négyosztályos leányiskolát, majd 1878-ban Zomborban szerb nyelven befejezte a hároméves tanítóképzőt. A tanári vizsga után a betegsége megakadályozta abban, hogy tanítani kezdjen, és férjhez sem ment, hanem megírta az egyetlen színdarabját, majd elhunyt. Posztumusz megjelent könyvének borítóján ez áll: Huszonegy éves korában éppen e kis füzet nyomtatásakor hunyt el 1880. március 30-án Zomborban. Származása szerint szlovák volt.
Albina nagy valószínűséggel apja hatására kezdett el írni. Josip Podgradski szlovákul írt, és a szlovák irodalomban méltó helyet kapott. Minden drámáját verses formában írta.
Albina Podgradska prózában írta meg történetét, de azt átszőtte a szerb hősköltemények szellemében írt énekekkel. Az erkölcsi idealizmus eszmeiségében írt szentimentális szöveg cselekményét gazdag érzelmi szálak szövik át.
A szerzőnő egy jellegzetesen vajdasági többnemzetiségű környezetbe helyezi történetét. Drámájában magyar, szlovák, lengyel, roma és német szereplők is megszólalnak, de a cselekmény elsősorban szerb nyelven, szerb közegben játszódik. A főhősnők viszont nem vajdaságiak, hanem boszniai szerbek – egy anya és a lánya –, akik a háború elől menekülve itt keresnek menedéket. A háborúban elvesztették a szeretteiket, egykor gazdagok voltak, de nincstelenek lettek. A Monarchiába menekülnek, amely a jövő és a remény országát jelenti számukra. Támogatást, biztonságos lakhelyet reméltek, ehelyett azonban kegyetlenséggel, csalásokkal és becstelenséggel szembesülnek.
Albina Podgradska vajdasági szlovák írónő darabja sokáig feledésbe merült, nagyon kevés adat maradt fenn róla, és talán egy majdani jelentősebb drámaíró lehetőségét sejteteti, de a korai halál megakadályozta a kibontakozásban, és csak ezt a színművet hagyta az utókorra – amely napjainkban is aktuális morális/etikai kérdéseket vet fel.
A rendezői naplóból
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy rendkívüli emberek csoportjával alkothattam meg ezt az előadást – férfiak és nők, szabadkaiak és más városokból érkezők, gyerekek és felnőttek, hivatásos színészek és olyanok, akik kíváncsiságból és szeretetből foglalkoznak színházzal, magyarok, szerbek, romák, szlovákok, ortodoxok, muszlimok, katolikusok és ateisták. Közös volt bennünk az együttes alkotásvágy és a hatalmas türelem.
Ez a 42. rendezésem, amelyet 41 fős színészegyüttes mutat be, és ez a folyamat számomra azért marad emlékezetes, mert egyetlen csúnya szó sem hangzott el benne az általunk beszélt nyelvek egyikén sem. Azt az érzést kelti bennem, hogy a civilizációnk számára van remény.
Anđelka Nikolić, rendező
