Népszínház
A színház története
A szabadkai színházi élet a XVIII. századig vezethető vissza, ekkor – a fennmaradt írások szerint – a színházi előadásoknak két módozata volt ismert a városban: a közönség iskolai színielőadásokat láthatott, valamint német hivatásos színészek előadásait tekinthette meg.
A különböző ünnepségek alkalmával bemutatott iskolai előadásokon a színészek diákok voltak, akik közül később sokan szenvedélyes színházrajongóvá sőt, hivatásos színésszé váltak.
Ezen kívül városunkban német vándortársulatok mutatták be előadásaikat (1780-tól), és a magyar truppok megjelenéséig ők töltötték be a vezető szerepet a szabadkai hivatásos színjátszásban.
A vándortársulatok váltakoztak városunkban, a színészeknek pedig nem volt könnyű dolguk, hisz nekik kellett a plakátokat is kiragasztani, valamint a szórólapokat is ők terjesztették.
Szabadkán igen népszerű volt a színházművészet, és a város folyamatosan egy Tháliához méltó színház megépítését tervezte.
1853-ban a mai Korzó területét feltöltötték.
A városi tanács összeült és az épület terveit Skultéty mesterre bízta.
Az épület belső díszítését Telepi György színpadtechnikusra bízták.
Az új épületet egy év alatt felépítették, azonban a korinthoszi oszlopok fölé nem „színház” felirat, hanem a „Pest szálló” név került – ugyanis a városatyák ezt tekintették kifizetődőbbnek.
Az épület felújítását követően, 1904-ben, az oszlopok fölé a Városi színház felirat került.
A mai Narodno pozorište – Népszínház elnevezést 1954-ben írták ki.
A páholyokokat a tulajdonos családok díszítették és festették – mindenki a maga ízlése szerint –, így azok különbözőek voltak. 450 ülőhely, 45 páholy és 160 állóhely fogadta a látogatókat.
1854. december 16-án az épületet a Két Barcsai című előadással nyitották meg.
A Korzó egész hosszában a bécsi meghívott vendégek kocsijai sorakoztak.
Latabár Endre tehetséges igazgató volt, a műsorterv kitűnően kielégítette a közönség igényeit, az előadásokat folyamatosan telt ház előtt játszották.
A vándortársulatok egymást váltották évadonként.
1874-től az újvidéki Szerb Nemzeti Színház társulata is városunkba érkezett. 28 előadást játszottak le Pero Dobrinović kiemelkedő alakításával.
1904-ben az épületet felújították, a színpadot kiszélesítették, erkélyt emeltek a nézőtér fölé, és a színházépület 50 éves jubileumi előadására készülődtek.
1914-ben az első világháború ideje alatt főként nők játszottak, ugyanis a férfiak a fronton voltak.
1915. tavaszán tűzvész pusztított az épületben.
A szállodaszárny valamint a kamaraterem épségben maradt.
1915/1916-ban egy új színházi évad kezdődött.
Szabadkának nem volt önálló társulata, továbbra is vándortruppok vendégeskedtek a városban.
1924-ben megkezdődött a leégett szárny felújítása.
1925-ben már második alkalommal vendégszerepel a városban a moszkvai Hudožestvenij teatar. Csehov Cseresznyéskertjét, Gogol Menyegzőjét és Ibsen A tenger asszonya című művét mutatták be.
Az új épület szebb volt mint az eredeti, és 1927-ben Korszakov operájával, a Cári menyasszonnyal a belgrádi Nemzeti Színház nyitotta meg.
1945. őszétől a szabadkai Népszínház épülete a hivatásos társulatok állandó játszóhelyévé lett.
90 évet követően a város önálló társulatot alapíthatott.
1945. szeptember 19-én a tartományi vezetőség két önálló társulat megalapításáról hozott határozatot: megszületett a horvát színház (Hrvatsko narodno kazalište), valamint a Magyar Népszínház.
Ezt 1945. október 28-án tették hivatalossá Mirko Bogović Matija Gubec című előadásával, amelyet Branko Špoljar rendezett.
A Magyar Népszínház 1945. október 29-én nyitotta meg kapuit Balázs Béla Boszorkánytánc című előadásával, amelyet Pataki László rendezett.
1951. január 1-én a Vajdasági Tartományi Végrehajtó bizottság határozatával a két színházat egy intézménybe, a Narodno pozorište-Népszínházba egyesítették.
1952. őszén a színház zenei tagozata operává növi ki magát, amelyet azonban az 1953/54-es évad végén meg is szüntettek.
Ez az időszak a szabadkai színháztörténetben az aranykorszakként vált ismertté.
Szabadkának három színpada van, 1952. nyarán az épület forgószínpadot kapott.
A színház egyik színpada a palicsi Nyári Színpad.
Szabadka fesztiválvárossá válik.
1958-ban a színház Alapszabályzata szerint a Horvát Társulat Szerbhorvát nyelvű társulattá változik, a Magyar Társulat pedig Magyar nyelvű társulattá lesz.
1970-ben elkészült a színház felújításának terve, az épület makettjét a színház foyerjában állítják ki.
Szabadkán a közönség a színház igényes előadásai mellett az akkori Jugoszlávia legerősebb társulatainak előadásait is megtekinthette, de külföldi együttesek egyaránt bemutatkozhattak.
1974-ben, az elektromos vezetékek már teljesen elhasználódtak, és emiatt a felügyelőség betiltja az épület használatát.
A felújtást követően az épületben 1975-től ismét teljes gőzzel folyik a munka.
A nyolcvanas években Szabadkán megismételték a „Sterijino pozorje” fesztivál versenyelőadásait.
1983-ban a Műemlékvédelmi intézet határozatával az épületet műemlékké nyilvánították.
1985-ben megállapították, hogy az épületnek instabilak az alapjai, le kell bontani. Ennek érdekében Felújítási bizottságot alapítottak.
1985-ben a színház élére Ljubiša Ristić került.
Ljubiša Ristić és Nada Kokotović a tízéves szabadkai munkásságuk alatt a régi Jugoszlávia minden területéről számos rendezőt és színészt hívtak a városba.
Megszüntették a társulatokat, és egy egységes művészegyüttest alapítottak. Formabontó színházi nyelvet fogadtak el irányadóként.
1995-től a színház ismét a hagyományos módon kezd működni.
1995-től kizárólag a Kamarateremben lehet előadásokat bemutatni.
1997-től a szabadkai önkormányzat határozatot hoz, amely szerint részt vállal az épület felújítási költségeiből, ezzel ismét megkezdődik az épület rekonstrukciós terve.
1998-ban pályázatot írnak ki az épület ötlettervére, amelyet a belgrádi YUSTAT tervezőiroda nyer meg.
A bombázások miatt a projekt költségvetési folyamata lelassult.
2001-ben a Kamaraterem beázik.
A tatarozást követően a díszlépcső felett leszakad a mennyezet.
2002. márciusától a társulatoknak nincs többé színpada, kizárólag vendégjátékokon tudják bemutatni előadásaikat.
2002. októberében befejeződött a díszlépcsősor feletti mennyezet felújítása, és az évadot a saját színpadukon kezdhetik a társulatok.
2003. május 5-én a Magyar társulat Bolha a fülben című előadásával megnyitják az egykori Jadran mozi színházzá átalakított épületét.
2003-ban befejezték a színház adaptációjának, rekonstrukciójának és felújításának ötlettervét.
2006-ban biztosították az eszközöket a munkálatok megkezdéséhez.
A munkálatok megkezdésének dátumát 2007. tavaszára tűzték ki.
A tervek szerint a rekonstrukció ideje alatt a színház mindkét társulata a Jadran színpadon játszik majd.
A Narodno pozorište – Narodno kazalište – Népszínháznak (a Szerb Társulatban, a Magyar Társulatban valamint az általános ügyosztályon és a műszaki osztályon) összesen 109 alkalmazottja van.
Mindkét társulat átlagosan négy előadást mutat be évadonként.