William Shakespeare: Othello
Velence négere
Fordította: Márton László
Rendező: Puskás Zoltán m. v.
SZEREPOSZTÁS:
A dózse, Velence államfője: Rókus Zoltán
Brabantio, tanácsúr és Montano: Kovács Nemes Andor
Lodovico, Brabantio rokona: Baráth Attila
Othello, tábornok: Budinčević Krisztián
Cassio, Othello tisztje, ezredes: Nyári Ákos
Jago, Othello tisztje, százados: Csernik Árpád
Rodrigo, velencei aranyifjú: Hajdú Tamás
Desdemona, Brabantio leánya, Othello felesége: Magyar Zsófia
Emilia, Jago felesége: Kalmár Zsuzsa
Bianca, Cassio barátnője: Dedovity Tomity Dina
Fényterv: Majoros Róbert m. v.
Díszlet- és jelmezterv, zenei válogatás: Puskás Zoltán m. v.
Rendezőasszisztens: Kocsis Valéria
Súgó/ügyelő: Kulhanek Edina
Színpadmester: Daniel Bagi; fénymester: Szvitlik Szebasztián; hangmester: Matlári Miklós; kellékes: Darko Čović; ügyeletes díszítő: Miroslav Golić; öltöztetők: Palković Anikó és Góliát Magdaléna; sminkes/fodrász: Miroslava Bulatović; a jelmezek kivitelezője: Geró Katalin; varrónők: Csáki Magdolna, Gordana Milunović; a díszlet kivitelezője: Prokes István; asztalosok: Dušan Pilipović, Szebenyi Róbert; a kellékeket készítette: Takács Tibor – Faki.
Bemutató: 2022. 12. 20.
Az előadás hossza 100 perc szünet nélkül.
Mit jelent ma Othellónak lenni? A mai társadalmunkban mennyire változott meg, vagy maradt minden ugyanúgy, ahhoz képest, ahogyan azt Shakespeare megírta? Az ármánykodás, a félrevezetés, a hatalmas méreteket öltött féltékenység, ami a mindennapjaink egyik legerősebb mozgatóereje, a rosszindulat, mások befeketítése, eliminálása, vagy az őrületbe kergetése olyannyira erős, és a pszcihére mérgező hatással lévő indulatok, gondolatok, hogy már mindennel, és mindenkivel kapcsolatban bizonytalanokká válunk. Hatásukra egyre kevésbé ismerjük fel a jót, s nehéz megkülönböztetnünk az igazi, bizalmi emberi kapcsolatokat a hamis, érdektől verzéreltektől.
A világ lényegében semmit sem változott, csak még inkább kirakatba helyeződik minden olyan sikeres ember sorsa, aki küzd, teremt. A féltékenységtől vezérelve szétszedjük, a végsőkig hajszoljuk őket, megtaláljuk rajtuk azt a leggyengébb pontot, amellyel tönkretehetjük életüket, s kiiktathatjuk őket a társadalomból.
A mi olvasatunkban Othellot egy fiatal, naív, sikeres emberként próbáljuk bemutatni. Mit tud kezdeni a hatalommal, a sikerrel, és mennyire látja át ennek buktatóit? Mennyire jogos korosodó Jágó dühe, akinek a jól megérdemelt előléptetése egy a hatalommal szimpatizáló fiatal katona miatt hiúsul meg? Napjainkban hányszor találkozunk ehhez hasonló helyzetekkel, hányszor leszünk megalázottak, hányszor ér bennünket igazságtalanság? Jágó valóban bűnős? Ezt döntse el mindenki magában.
(Puskás Zoltán, rendező)
