Háy János: Kemping
Zenés-táncos revü a fogyasztói társadalomról és a világ végéről szabad férfiak és nők előadásában, úszósapkában, napszemüvegben, hűtőtáskával, síléccel, biciklis-sisakban, és nordic-walk botokkal.
Háy János Mélygarázs és Hozott lélek című műveinek felhasználásával a színpadi változatot készítette Gyarmati Kata, Brestyánszki B. Rozi és Pelsőczy Réka.
Rendező: Pelsőczy Réka
Zenészek: Ifj. Kucsera Géza, Lakatos Mátyás
Koreográfia: Bodor Johanna m.v.
Díszlet-jelmez: Kálmán Eszter m.v.
Video: Baráth Attila
Zeneszerző: Ifj. Kucsera Géza
Dramaturg: Brestyánszki B. Rozi
Súgó/ügyelő/asszisztens: Bíró Tímea
Játsszák:
G. Erdélyi Hermina
Kalmár Zsuzsa
Körmöci Petronella
Pámer Csilla
Balázs Áron m.v.
Szilágyi Nándor
Csernik Árpád
Hajdú Tamás
Pálfi Ervin
Baráth Attila
Az előadást egy részben játsszuk, hossza 1 óra 30 perc.
Az előadás egy szimbolikus térben játszódik. A kemping, mint az ideiglenesség jelképe ad teret ahhoz, hogy humorral átszőve és játékosan lássuk a társadalmi rend által meghatározott párkapcsolati típusokat és az olykor torokszorító fázisokat. Nem könnyű téma, és senki sem szabadul.
"Az előadás Háy János szövegeire építve fürdőruhában beszél nők és férfiak viszonyáról, miközben mi mindannyian közösen nyaralunk, idillikus összhangban hajtogatunk papírcsónakot, és napozgatunk a parton. Látszólag minden idilli... Perzsel a nap, hideg a koktél, és a víz is kellemes hőmérsékletű. (…) A téma viszont nem ennyire vidám, nem is ennyire pozitív kicsengésű, de erős kontrasztot szül. Azt az olvasatot adja, hogy amíg kívül a mosolygós, minden rendben van arcunkat mutatjuk, addig belül valami egészen más történik."
Szerda Zsófia – Hét Nap
"…egy csomó színes ruhás ember ül a horvát tengerparton, szigorúan nyaralási célból. De (…) rögtön látszik az a sok minden a színészek arcán, amit lehet ugyan rengetegféleképp magyarázni, de önfeledt vidámsággal biztosan nem. És innentől, mármint az első pillanattól kezdve ez adja majd az előadás erejét: a kontraszt a vidámság –a zene, a gegek, a koktélozás – és az előadás valódi témája között. Ami az, hogy nem. Nem az lett az életünkkel, a párkapcsolatunkkal, a szeretetünkkel, amit szerettünk volna, nem az, amit hittünk, nem az, amit akartunk, nem úgy, ahogy akartuk, ahogy hazudjuk, akár magunknak is. (…) Hogy hogyan mennek át a szeretetre épült kapcsolatok a kis lakásban egymás torkában élve minimum idegesítő kényszerbe, maximum gyűlöletbe, hogyan romlik el a szeretői viszony is, amikor eltűnik belőle a szeretőség, és az újrakezdett élet inkább ugyanúgy folytatott életnek tűnik, csak másvalakinek a torkában élve."
Kovács Bálint - Index
