Peter Shaffer: Amadeus
Fordította: Vajda Miklós
Rendező: Béres Attila m.v.
Díszlettervező: Horesnyi Balázs m.v.
Jelmeztervező: Pilinyi Márta m.v.
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara m.v.
Súgó-ügyelő: Kulhanek Edina
Rendezőasszisztens: Bíró Tímea
Szereposztás:
ANTONIO SALIERI: Balázs Áron m.v.
WOLFGANG AMADEUS MOZART: Pálfi Ervin
CONSTANZE WEBER, MOZART FELESÉGE: Pámer Csilla
VENTICELLO 1.: G. Erdélyi Hermina
VENTICELLO 2.: Körmöci Petronella
II.JÓZSEF, AUSZTRIA CSÁSZÁRA: Csernik Árpád
JOHANN KILIAN VON STRACK GRÓF, CSÁSZÁRI KAMARÁS: Mezei Zoltán
FRANZ ORSINI-ROSENBERG GRÓF, A CSÁSZÁRI OPERA FŐINTENDÁNSA: Ralbovszki Csaba
GOTTFRIED VAN SWIETEN BÁRÓ, A CSÁSZÁRI KÖNYVTÁR FŐINTENDÁNSA: Hajdú Tamás
SALIERI INASA, SZAKÁCSA: Szilágyi Nándor
UDVARMESTER: Baráth Attila
MINDEN MÁS: Verebes Judit ak.h., Fülöp Tímea ak.h., Rókus Zoltán ak.h., Szilágyi Áron.h.
Az előadást két részben játsszuk, hossza 3 óra.
Peter Shaffer Amadeusának egyes momentumait hiába keresnénk Mozart vagy Salieri életrajzában. Shaffert nem annyira a történelmi hűség érdekelte, hanem egy sokkal általánosabb és korok felett álló kérdés: miben áll az isteni tehetség, és miért pusztítjuk el azt, akinek ez a tehetség megadatott? Az Amadeusban Salieri sikeres udvari zeneszerző, Mozart kortársa és riválisa. Befolyásos, gazdag, intelligens, de Mozarthoz képest középszerű. Ez a középszerű ember mégis az egyetlen, aki annyira érzékeny, hogy megértse Mozart zsenialitását. Érti, de nem tudja elviselni, mert hiányzik belőle az emberi nagyság, ami ahhoz szükséges, hogy saját korlátait elfogadja. Az Amadeus a művészi tehetség ördögi és isteni vonásait helyezi ellenpólusba, és ezáltal valami nagyon fontosat fogalmaz meg a mindannyiunkban meglévő belső küzdelemről. Kicsinyesség és nagyvonalúság, félelem és bátorság, középszer és kiválóság egymásnak feszülése a darab, és annak fejtegetése, hogy legtöbbször miért a rossz diadalmaskodik bennünk és a világban.
A Városmajori Színházi Szemlén a szabadkai Amadeus nyerte a legjobb előadás díját, a legjobb férfi főszereplő pedig Balázs Áron (Salieri) volt.
Sajtóvisszhang:
"Mint egy partitúrát, úgy kezdik játszani Peter Shaffer Amadeusát a szabadkaiak. És bár zeneműként is tökéletesen meg tudják szólaltatni a művet, sőt a színház a színházban effekttel is eljátszanak, ezzel együtt most mégis kevésbé játékos arcát mutatja az unifomalizálhatatlan zseniről szóló darab. A Béres Attila rendezte remek adaptáció sötétebb tónusú, és komplexebbnek, sokhangúnak mutatja Salieri történetét, amely erre lehetőséget is ad."
Marik Noémi – Vasárnapi hírek
"A Szabadkai Népszínház Amadeusa főként Salieri belső vívódásait, bűntudatát teszi terítékre. Nem lehet rá tiszta szívből haragudni, valahol érthető irigysége és emberi esendősége. A gyarlóság ott munkál mindannyiunkban, csak van aki, ahelyett hogy elnyomná, inkább szabadjára engedi."
Piros Csilla - Budapesti Nyári Fesztivál
"Balázs Áron (…) színesen, mindenekelőtt kitűnő ritmusérzékkel, eleganciával, vagy, ahol kellett, mereven konok öntudattal hozta a hibátlan minőségérzékkel megáldott/megátkozott középszerű zeneszerzőt. Pálfi Ervin Mozartja ehhez a Salierihez képest könnyed, játékos, virtuóz futamokat ment – mintha tényleg elsősorban a figurák muzikalitásának szembeállítását játszották volna el. A (…) jóságos és bölcs, sőt művészetbolond, virulens, bár gyaníthatóan control freak uralkodót Csernik Árpád alakította, érzéki fegyelemmel. (…). Ez a három színész olyan erős, és annyira különböznek egymástól, hogy külön élvezet azt nézni, ahogy megtalálják a harmóniát az együttműködésben."
Proics Lilla – szinhaz.net
"Erőteljes, finom rajzolatú előadást rendezett Szabadkán a vendégül hívott Béres Attila. Peter Shaffer bulvárhatáron nőtt örökzöldje, mely 1980 óta burjánzik a világ színpadain, elegáns feketébe öltözött a Délvidéken. Érzéki pillanatok vannak ugyan benne, bár sokszor csak grammonként adagolva, ám annyi éppen elég."
Gabnai Katalin – Criticai lapok
"Ritkán tapasztalni ilyet: a maximális lecsupaszítás az ábrázolás felerősítéseként a lehető legtöbbet képes adni. Főként úgy, hogy ebben a tetőtől talpig feketébe bújtatott térben a keretjáték alatti túlvilági kékes fény, illetve a történet egyéb részeiben a rizsporos parókák vakító fehérje vagy éppen Amadeus és Constanze mind-mind beszél, üzen, rendez, vezet. Sejtelmes és lehangoló világ ez, ahol a Béres Attila által igazgatott darab egészen új tónusait lesz képes megmutatni."
Csatádi Gábor - Pótszékfoglaló
"Az Amadeus vérprofi szerző műve. A színpadra állítók szándéka, képessége és ízlése határozza meg, milyen irányultságú, milyen minőségű előadást kap a közönség. Béres mestere annak, hogy komolyra exponálja a történetet, onnan elvigyen a lélektani bulvárig, majd annak küszöbe előtt látványosan taposson a fékbe."
Balogh Tibor – Magyar Teátrum
