A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére több mint 50 éve, 1961 óta a Színházi Világnapot világszerte március 27-én ünneplik. Először Helsinkiben, majd Bécsben a kilencedik ITI kongresszuson, 1961. júniusában Finnországi akkori elnöke, Arvi Kivima javasolta, hogy ünnepeljék meg a színházi világnapot. Lelkesedéssel fogadták el a javaslatát.

Azóta március 27-én (a Nemzetek Színházának nyitónapja 1962-ben Párizsban) különböző módon ünnepeljük a Színházi Világnapot. A világ színházainak ezen a napján a Nemzetközi Színházi Intézet nemzeti központjai és a teljes nemzetközi színházi közösség különféle színházi rendezvényeket szervez, amelyek közül a legfontosabb az a hagyományos nemzetközi üzenet, amelyet az ITI meghívására mindig egy világhírű színházi személyiség ír. Az üzenetet több mint 20 nyelvre fordítják, számos néző előtt olvassák színházban, nyomtatják és közvetítik különböző újságokban, magazinokban, rádióban és televízióban minden kontinensen. Idén az egyiptomi Samiha Ayoub írta az üzenetet.

A Színházi Világnap alkalmából a Szabadkai Népszínház igazgatója, Miloš Nikolić köszöntötte az intézmény dolgozóit, utalva az egyéni munka fontosságára a kultúrában és a társadalomban való fejlődéshez.
- Folyamatosan beszélnek valamilyen színházi válságról úgy a világviszonylatban, mint a mi szintünkön. Amondó vagyok, hogy válság vagy dráma az élet minden területén kell, hogy legyen, mert ezáltal tudunk előre haladni. Ez a harc vagy konfliktus fontos, mely a színházművészet természetében van. A művész feladata, hogy előrelendítse a társadalmat, felhívja a figyelmet a hiányosságokra, vagy a maga sajátos módján dicsérje azt. Természetesen az anyagi helyzet egy negatív tényező, ami lehúz bennünket, de szerintem nem ez a döntő. Hosszú művészi pályafutásom során még a legnehezebb körülmények között is, amikor kevesebb pénz volt, ezek a dolgok inkább a támogatásokon, a tehetségen és a képzeleten múltak, mint az anyagi lehetőségeken. Támogatásból és tehetségből sosem volt hiány, de anyagiakból sokszor igen.

Úgy gondolom, hogy a színháznak előtérbe kell helyeznie azt, ami az egyedisége, ami az előadók és a nézők élő kapcsolata, interakciója, az a megismételhetetlen pillanat, amit a színészek és a közönség közösen élnek meg. Az anyagiak ebben nem segíthetnek. Ez egy pillanat, egy érzelem, fájdalom vagy öröm, ami a művészet maga.

Körülbelül tíz évvel ezelőttig a színházak teljesen a napi támogatások margójára korlátozódtak. A fő probléma egyrészt a színház társadalmi identitásának szempontjából betöltött szerepének csökkenése volt, másfelől a színházi nyilvánosság vonakodása azoktól a reformoktól, melyek lépést tartanak a korral.

Ma büszkén mondhatjuk, hogy a Szerb köztársasági elnök, Aleksandar Vučić, valamint a tartományi és helyi vezetők felelős politikájának köszönhetően teljesen más a helyzetünk. Idén a színházunk megnyitója vár ránk. Hamarosan minden kollégának lehetősége lesz folytatni szakmai tevékenységét a régió legelitebb és legmodernebb kultúrházában. Igazán megérdemlik ezt, mindenekelőtt az elmúlt két évben felmutatott eredményeik miatt.

Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak minden szerbiai színházi kollégának a Színházi Világnap alkalmából, azzal a kívánsággal, hogy együttműködésünk még gyümölcsözőbb legyen, és hogy az elkövetkező időszakban a művészet, és általában a kultúra, mint minden egyén alapvető mozgatórugója, még jobban beépüljön társadalmunk minden pórusába.