Szép ernő: Lila ákác
Szereposztás:
Csacsinszky Pali: Pálfi Ervin
Tóth Manci, táncosnő: Pámer Csilla
Bizonyos nagyságos úr: Csernik Árpád
Bizonyosné nagyságos asszony: Kalmár Zsuzsa
Angelusz papa, táncügynök: Mezei Zoltán
Zsüzsü, balettmesternő: Körmöci Petronella
Mínusz, fiatalúr: Hajdú Tamás
Majmóczy, fiatalúr: Baráth Attila
Hédi, táncosnő: Fülöp Tímea
Mili, virágárusnő: Sziráczky Katalin
Leó, zongorista: ifj. Kucsera Géza
Józsi, pincér: Szilágyi Nándor
Díszlet- és jelmezterv: Kupás Anna, m.v.
Zenei munkatárs: ifj. Kucsera Géza
Dramaturg: Brestyánszki B. Rozi
Súgó-ügyelő: Kulhanek Edina
Rendezőasszisztens: Kocsis Valéria
Rendező: Sebestyén Aba m.v.
Premier: 2018. 09. 28.
Hogy miről is szól ma számomra a Lila ákác?
A boldogságkeresés útvesztőiről, a reményről, az ártatlanság mulandóságáról... A felnőtté válásról, az illúziók elvesztéséről, az erkölcsös és az úgynevezett romlott életvitel közötti vékonyka határról. A magunk és mások ellen elkövetett hazugságainkról… a lenni vagy nem lenni, menni vagy maradni kérdéskör örök dilemmájáról. A kiszolgáltatottságunkról és az újrakezdésről…Titkos vágyainkról, eltitkolt félelmeinkről. Hétköznapi, fel nem ismert boldog pillanatainkról...
- Sebestyén Aba
Szép Ernő (1884 - 1953) előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla, és mostanában éppen újra felfedezzük mint a modern, abszurd irodalom hazai előfutárát. Ady Endre egyik legjobb barátja volt, de ugyanúgy tartozott Molnár Ferenc legszűkebb baráti körébe is. (...) Versei ugyanúgy kaptak helyet a legkomolyabb antológiákban, mint a kabarék színpadán. Ő maga pedig rendkívül szerény modorú, kis termetű, sovány ember volt, aki félszeg mosollyal mondotta el ironikus véleményeit az emberekről és az eseményekről. Aki ismerte, szerette, mindenki nagyra becsülte, de azért senki sem vette egészen komolyan. Ő maga sem vette egészen komolyan sem magát, sem a világot. Fura gesztusait anekdotákként mesélgették. Például amikor katonaidejét leszolgálva, az osztrák-magyar közös hadsereg tisztjévé avatták, akkor szokásos volt, hogy az új tisztek valamiféle - lehetőleg német - jelmondatot véssenek kardjuk pengéjébe. Szép Ernő hadnagy úr pedig a liberalizmus közismert, de nagyon nem harcias jelszavát vésette a kardra: "Leben und leben lassen!" (Élni és másokat is élni hagyni.) Egész költészete is az emberszeretet jegyében, kissé érzelmesnek, kissé furcsának, egyszerre könnyesnek és mosolygósnak alakult. (...) Sohasem volt igazi ellensége, üldözöttként még üldözőit is igyekezett megérteni, és üldözői sem gyűlölték személye szerint. De valójában nem tartozott senkihez, és magányos jelenség irodalmunkban.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Részlet a regényből:
- Szeret?
- Pesten lenni. - Ez is egy olyan vicc volt. Szeret... Pesten lenni? - kérdi egy lány a fiútól. Az után hogy: szeret, egy kis pauza jön, mintha azt kérdezné : Szeret? Vagy ha komolyan kérdik a nőt: szeret? - arra is rácsapja a nő: Pesten lenni. Hogy szeretek Pesten lenni. Én úgy értettem: szeret téged? Szerettem a szívhez nyúlni, akárkivel beszélek. Úgy izgatott mindenkinek a szíve, úgy érdekelt, ki kibe van belebukva és ki hogy szenved és ki milyen boldog. Mindenkinek, aki szembejött velem, a mellére néztem, a baloldalra, ahol a szív van. Vajjon mi megy ott végbe? Egyszer, emlékszem, ültem a Kolegerszkiben és néztem a népet és a katonazene játszott és ott képzelődve, mintha minden kabáton és minden blúzon keresztül láttam volna egy nagy szívet, egy szívalakú tüzelő lampiont.
Szép Ernő: Lila ákác - egy fővárosi fiatalember regénye (részlet)
